LeZo GAP

Hanan Magidovich meséli mesteréről

Han Fen Rui ma 87 éves.

Harcművészeti edzéseit 18 éves kora körül kezdte Tianjin-ban a Xing Yi Quan stílus szerint. Három éves tréning után egy edzőtárssal folytatott gyakorlás során megsérült. Az ú.n. Beng Quan-t (egymás vállára mért ütések) gyakorolták, amikor partnere tévedésből a bordáin ütötte meg, ekkor Han két a gyomorszájhoz közeli bordája eltörött. Sérülését követően néhány hétig otthon kellett lábadoznia és ezzel abbamaradt Xing Yi tréningje. Ezidőtájt mesélt neki valaki egy Baguazhang mesterről, a stílus körkörös gyakorlatairól és arról, hogy ezek hogyan tehetik ő erősebbé. Han elhatározta, hogy kipróbálja a stílust.

Az oktató (ma instruktornak mondanánk) a tiszteletben álló Liu Fengcai (Gao Yisheng unokaöccse) volt. Han 20-25 évet töltött mesterével (Hanan itt nem emlékszik az évek pontos számára) és legkedvesebb tanítványa lett. Ezt Hanan más harcművészektől hallotta Tianjin-ban, mert Han túl szerény volt ahhoz, hogy erről beszéljen. El kellett viszont hinnie, mert abból az anyagból itélve amit Hanan tőle tanult látható volt, hogy Liu Fengcai más tanítványai abból keveset ismertek. Később mesélték, hogy Liu volt az egyetlen, akit Gao ezekre megtanított, mert ő volt a kedvenc tanítványa, ráadásul vérrokona is. Liu 40 évig tanult Gao-nál. Han kungfu-s "testvérei" Wang Shusheng és Liu Shoheng voltak, ez utóbbi már inkább ír a stílusról, mintsem gyakorolja azt.

Han elmesélte, hogy a Kulturális Forradalom alatt edzéseiket titokban, nagyon korán vagy nagyon későn tarthatták hajnali 4 órakor vagy éjjel 11 óra körül. Han ezidőtájt autóbusz vezetőként dolgozott napközben.

Volt aztán egy időszak, amikor "testvérével" Wang Shusheng-gel a Tianjin Nankai Wu Shu Guan egyetemen tartottak edzéseket, ahol több száz tanítványuk volt akik közül ma már kevesen gyakorolnak.

Han természetesen tanulmányozta az ősi kínai gyógymódokat is, de soha nem praktizált kínai doktorként.

Hanan meséli:

"Emlékszem, hogy Han minden nap 3-4 órát foglalkozott velem, legyen bár tél (-15 fok) vagy nyári meleg (37-40 fok). Esetenként nyáron kétszer edzettünk reggel 6 és 9 óra között, majd délutá 2 és 5 óra között. Ha most erre gondolok, nem lehetett könnyű neki talpon maradni és tanítani egy privát tanítványt ilyen hosszú órákig, de ő soha nem panaszkodott. Valahányszor gyakorolni szerettem volna, biciklire pattant hogy az egy mérföldnyire lévő parkban találkozzunk. Szeretem és nagyra becsülöm őt úgy a személyisége miatt, mint pedig az elkötelezettségéért amit irányomban mutatott: szerencsés fickó vagyok, hogy ő lehetett a tanárom.

Emlékszem, hogy egyszer déltájban gyakoroltam a parkban, amikor egy riporter lépett hozzánk és interjút akart készíteni Han-nal gyakorlatait és tanítását illetően. Han udvariasan elutasította, hogy nem ad interjút. Kérdésemre elmagyarázta, hogy nem keresi a hírnevet és udvariatlannak érezné, ha néhány jelentkezőt, akik a riport hatására felkeresnék, el kellene utasítania.

Egy másik alkalommal, mialatt gyakoroltam, egy kínai jött hozzá és kritikával illette, amiért kínai harci művészetet tanít egy külföldinek. Han ránézett és elmosolyodott. Egy perc után megkérdezte a fickót, hogy gyakorol-e valamilyen harcművészetet. -Nem- volt a válasz. -Hát a fiad tanul-e kínai harcművészetet? Megint "nem" volt a válasz. Így aztán Han ránézett és azt mondta neki: milyen alapon mersz kritizálni engem, amikor külföldi tanítványom jobban érdeklődik a kínai kultúra iránt, mint te?

Egy forró nyári napon délidőben gyakoroltam, úgy 37 fok lehetett odakint. Éppen tanulni kezdtem a Gao Baguazhang rúgásainak irányát és gyakorlás közben olykor elveszítettem az egyensúlyt hátrafelé rúgás közben. Egy arra járó kínai látva ezt kinevetett és csúfolni kezdett Han előtt. Han ránézett és megkérdezte: -úgy gondolod, hogy te jobban csinálnád? Ha így van, a tanítványom szívesen tanul tőled miután megmérkőztetek. Mondanom sem kell, a fickó nem vállalta és eloldalgott.

Azért írom le ezeket a sztorikat, hogy belelássatok Han Feng Rui szívébe és szeretetébe, amit nekem adott

Miközben Han-nal gyakoroltam, öreg GI nadrágomat hordtam (még a régi karatés időkből) amely már erősen használt és szakadozott volt. Fogalmam sem volt, hogy hol vásárolhattam volna Kínában edzőnadrágot vagy anyagot, amiből esetleg magam készíthettem volna egyet. Gyenge nyelvtudásommal nehéz feladat lett volna újat vásárolni. Ezt látva Han-nak más ötlete támadt (feltételezem, hogy jól értette a nehézségeimet). Egy nyári napon, amikor a szabadban gyakoroltunk, megállt mellettünk egy autóbusz és két hölgy szállt le róla. Az idősebbik Han felesége volt (most 70 év körül lehet) a fiatalabb pedig a lánya (ma 45 év körüli). Odajöttek hozzánk… közben én a Ba Pan Zhang állásban álltam (Han a Ba Pan Zhang-ra is tanított)

Minden köszönés nélkül hozzám léptek és méretet vettek rólam. Han azt mondta, hogy ne mozduljak és folytassam a gyakorlatot. A méretvétel után szó nélkül felszálltak a következő buszra. Mondhatom, furcsa volt és nem értettem, mi történik.

Másnap, gyakorlás közben ismét megállt egy busz és a két lady egy csomaggal érkezett, amelyben két vadonatúj nadrág volt, amelyeket a méretemre készítettek.

Erősen zavarban voltam, de belülről boldogságot éreztem, mert olyan volt ez, mint ha a család részévé lettem volna: ez volt az én Bagua családom.

Ezzel a családdal töltöttem 4 évet, vacsorákkal, ünnepnapokkal stb. A család tagja voltam és ennek megfelelően kezeltek. Nagy szeretetet éreztem irántuk, nem felületeset hanem belülről jövőt, mert ők akarták hogy családtag legyek és nem kényszerből, hiszen nem ebbe a családba születtem: szabad választásuk volt. Ez a szeretet tiszta volt és kétoldalú. Büszkeség számomra hogy a Han család tagja lehetek és megtiszteltetés, hogy ennek megfelelően bántak velem.

Mint "buta külföldi" igen kíváncsi voltam Han gyakorlati tapasztalataira is. Emlékszem, hogy ostobán megkérdeztem őt, hogy a tudását használta-e már, netán részt vett-e a Lei Tai Sai (két fős, páros) küzdelmeiben Kínában.

Han rám nézett és azt mondta, hogy életében soha nem kellett harcolnia és hogy mindig szívesebben kerülte a bajt.

Egy napon a "kör" gyakorlása közben hallottam, amint Han a barátainak a parkban valami verekedésről mesél, ami a piacon történt. Három órás tréning után Han és én gyalog ballagtunk a bicikli parkolóhoz (Igen, Kínában van ilyen..) és mondtam neki, hogy hallottam, amint valami küzdelemről beszélt.

Han elmesélte, hogy az előző napon, a lakásához közeli piacra ment zöldségeket vásárolni. Otthon a felesége ránézett a csomagokra és azt mondta, hogy nem a kért mennyiséget hozta: sokkal kevesebbnek tűnt. Han először azt válaszolta, hogy pont annyit kért, amennyit a felesége mondott, aztán megértette, hogy a kereskedő becsapta. Visszament a piacra és mondta a zöldségesnek, hogy adja oda a hiányzó mennyiséget. Lebukni egy csalással nyilvánosság előtt, az "arc elvesztését" jelentette, ezért kiabálni kezdett Han-nal, megragadta a kezét és ütni akart. Amint hozzáért, Han villámgyorsan reagált és karkulcs-fogásba rántotta a fickót, aki kínjában felkiáltott. Férje helyzetét látva a zöldséges felesége a másik oldalról kapaszkodott Han-ra, aki Penjing alkalmazásával tette őt félre. Erejét látva a zöldséges bocsánatkérésre váltott és felajánlotta, hogy az elcsalt árumennyiséget visszaadja. Han ezt nem fogadta el, hanem a pénzét kérte vissza és máshová ment vásárolni.

Igen boldog és büszke voltam, hogy mesterem megleckéztette a fickót, de Han nem gondolta, hogy ez megér annyit, hogy magától beszéljen róla: csak azért mondta el, mert valóban felmérgesítette, hogy be akarták csapni.

Han mesélte nekem, hogy Liu Fengcai igen büszke volt arra, hogy sohasem kellett harcolnia. Tanulóinak többsége sem keveredett verekedésbe és a piaci affértól eltekintve Han sem vett részt küzdelemben.

Mesélte, hogy Liu Fengcai egy apró emberke volt de nagyon erős. Amikor megragadta Han kezét, abból a fogásból nem volt menekvés. Han szerint szinte varázslatos volt, mert úgy tűnt hogy karja a partneréhez ragadt, de nem a Taji-féle módon, mert igen lazának érződött és ezzel együtt volt rendkívül erőteljes.

Körülbelül egy éve gyakoroltam Han-nal a parkban, amikor egy kora reggel egy idegen jött hozzánk és nézte ahogyan edzek. Úgy éreztem, hogy Han-nal ismerhetik egymást. Amikor végeztünk, az idegen azt mondta nekem, hogy hallotta milyen jól haladok és gyorsan tanulok. Megkérdezte, hogy gyakorolnék-e vele egy kicsit. Han-ra néztem megerősítésért és ő azt mondta, hogy rendben van. Karjainkat keresztezve harci állásba álltunk.

Az idegen 50 éves lehetett és gyermekkorától gyakorolta a Shaolin Ököl stílust és tanította is, valamint Liu Fengcai-tól a Gao stílust is tanulta. Éreztem, hogy partnerem igen erős (a "ragadós kezek" technikát használtuk lépéskombinációkkal, ütésekkel és taszításokkal). Hirtelen, -ma sem tudom hogyan- kimozdultam jobbra és kisöpörtem a lábát miközben éppen lökni készült. Nem tudom, hogy jó volt az időzítés, vagy egyszerűen szerencsém volt, de a technika működött és partnerem zöttyenve a földre zuhant és kétszer átfordult a porban. Mindenki a segítségére sietett, de ő csupa porosan is úgy tett, mint ha semmi sem történt volna. Nagyon zavarban voltam, hogy egy éves kezdőként ilyen helyzetbe hoztam őt 35 éves gyakorlással a háta mögött, ráadásul külföldi létemre…Egyszóval nagyon kínosan éreztem magamat. -"Nem számit" mondta ő és folytatni akarta, én pedig láttam rajta, hogy dühös, ezért úgy döntöttem, hogy passzív leszek és csak ütéseinek kikerülésére koncentráltam. Olyan mérges volt, hogy komoly ütésekkel kísérletezett. Han ezt látva közbelépett és közölte, hogy elég, itt az idő pihenni. Kezet fogtunk és elmentünk.

Egy hét múlva az ember megint megjelent miközben gyakoroltam és idegesen néztem Han-ra, aki csak visszamosolygott. Amint végeztem a feladattal, Han hangosan azt mondta, hogy ma nagyon meleg van, fáradt lehetek és ideje hazamenni teát inni.. Megértettem a szándékát és egyetértettem vele.

Hazafelé elmondtam Han-nak, hogy igen kellemetlenül éreztem magamat hogy ezt tettem egy idősebb Gong Fu gyakorlóval. Han közölte, hogy mivel ő kérte a küzdelmet, tehát ő vállalta a kockázatot is. Mellesleg itt volt az ideje, hogy a fickó megtanulja a leckét. Soha nem úgy járt és gyakorolt, ahogyan Liu tanított bennünket, ezért aztán hiányzik nála a Baguazhang képessége a váltásra és az ellenfél kikerülésére. Ez egy jó lecke volt neki, hogy lássa hogy ha csak egy évig is a megfelelő módon edz valaki az jobb, mint 30 éves gyakorlás a helytelen úton.